Megdöbbentő hipotézissel álltak elő. Ez lehet a végső válasz a túlvilág kérdésére?
Megdöbbentő elmélet a halál utáni létezésre
Egy ideje keringenek különféle információk arról bizonyos weboldalakon, hogy a túlvilág bizonyítékait találhatták meg a tudósok.
Miről is van szó?
Sokan hivatkoznak egy bizonyos Roger Penrose professzorra, aki valóban 2020-ban Nobel-díjat is kapott tudományos munkájáért, és David Hameroffra, akik ketten nem tartják kizártnak, hogy létezhet valami a halál után.
A túlzó címekkel ellentétben nem mondják ki, hogy a túlvilág léte biztos, sőt.
Az egész csak egy elmélet, egy felvetés, mely maguk is elismerik, hogy bizonyítékok híján csak egy feltételezés.
Azonban óriási jelentősége van annak, hogy két, ilyen magas rangú tudós előáll és azt mondja: a tudat talán valóban túléli a halált.
Kvantummechanika és az emberi tudat a halál után
Az elmélet ráadásul nem is teljesen új.
A kilencvenes években Roger Penrose Nobel-díjas angol matematikus és elméleti fizikus Stuart Hameroff aneszteziológussal együtt különleges, kvantummechanikai elmélettel állt elő.
Ezt vázolták és részletezték az elmúlt években tovább és egyre több közvetet kvantumfizikai bizonyíték is utalt arra, hogy a tudósok elmélete helytálló lehet.
Ez még messze van attól, hogy igaz és bizonyított is legyen, de jó úton haladnak felé.
Neumann János szerint, aki kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté, az univerzumban minden a kvantumfizika elvei szerint működik, kivéve a tudatos elmét.
Penrose és Hameroff vitatott elmélete szerint az agysejtekben található mikrotubulusok bonyolult hálózatot képeznek, ami egyfajta kvantumszámítógépként működve létrehozza az agyi tudatot, aminek, mint mindennek, engedelmeskednie kell a kvantummechanika szabályainak.
Lényegében a halálunk után az univerzummal egyesülünk?
Kvantum fraktálok létezhetnek az agyban, ez az egész elmélet egyik fő lényegi eleme.
Az agyban található úgynevezett mirkotubulusokban pedig egyfajta kvantuminformáció formájában tárolódhat a tudatunk, mely a halált követően egyszerűen felszabadul és ismeretlen helyre távozik.
A kvantumok szintjén apró részecskék mozognak fraktál mintázatban az agy idegsejtjein belül.
Ezért hívják Penrose és Hameroff javaslatát „kvantumtudat elméletnek”.
Bizonytalan, hogy vannak-e kvantum fraktálok az agyban, de laboratóriumi körülmények között meg tudták mérni őket.
A tudatunk tehát kvantuminformáció formájában élheti túl a testünk pusztulását.
Penrose-ék szerint a géphez hasonló agyműködés megmagyarázhatja az emberi tudat titokzatos összetettségét. Teóriájuk azonban nem aratott osztatlan sikert a tudós társadalomban.
Azért sem, mert a kvantummechanikai törvényekkel általában nagyon alacsony hőmérsékleten kísérleteznek, a kvantumszámítógépek például -272 °C körül működnek, de testünk szobahőmérsékleten funkcionál, tehát a fizika általános törvényei vonatkoznak rá.
Ez persze önmagában még nem zárja ki hogy igazuk van, ráadásul ma már számos tőlük független kutatás világít rá arra, hogy az emberi agyműködés és a tudat a halál pillanata után sem szűnik meg teljesen, sőt tudatosság jeleit lehet mérni a haldoklóknál, ami teljesen új fejezetet nyithat a túlvilág kutatás történetében.
