Az egész ország gyászba borult. Vasárnap hajnalban jött a halálhír, megerősítették.
Hetvenkét esztendős korában elhunyt Csapó Gábor olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó – számolt be róla az MTI.
A magyar vízilabda egyik legendája hagyott itt bennünket, aki játékosként és edzőként is meghatározó alakja volt a sportágnak.
A hetvenes évek aranykorában a válogatott abszolút kulcsemberének számított, és persze rendíthetetlen oszlopa a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, Kupagyőztesek Európa Kupáját és bajnokságok sorozatát nyerő Vasasnak.
A pólós história egyik ikonikus mozzanata, ahogy annak idején a másodosztályú Szegedből – ahol épp jogi tanulmányait végezte – meghívta a válogatottba a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső, hogy aztán a Dudi becenévre hallgató szőke óriás teljesen ismeretlenül,
az első FINA Világbajnokság sorsdöntő, szovjetek elleni mérkőzésén három gólt lőjön 1973-ban, Belgrádban, ami egy 5–4-re megnyert összecsapáson legalábbis meghatározó teljesítménynek számított.
„Minket akkoriban egyre jobban utáltak, amit nem csodálok, mert nem volt divat az, hogy ennyivel jobb vagy mindenkinél, és nem csupán a világversenyeken,
de a különböző felkészülési tornákon is – szinte mindig mi nyertünk, és én megértem, hogy ez egy idő után elviselhetetlen a máshoz szokott riválisoknak”
– emlékezett vissza később.
Csapó-Faragó kettős által fémjelzett, és Dudi szerint minden idők legempatikusabb edzője, Rusorán Péter által vezetett Vasas 1975 és 1984 között tízből mindössze egyszer, 1978-ban nem vitte el az aranyérmet, 1979-ben és 1984-ben pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is.
Öblös hangja még a fülünkben cseng, épp ezért nehéz leírni, hogy dr. Csapó Gábort a Magyar Vízilabda Szövetség a saját halottjának tekinti…
De… Adjon megnyugvást az a mondat, amit a 70. születésnapján készült interjúkban egyszer sem mulasztott el megjegyezni:
„Akinek nálam szebb élete volt, az festi magát.”
– olvasható a waterpolo.hu-n.
