Tömegével adják el a gyanútlan fogyasztóknak az olyan termékeket a rajtunk gazdagodó nagyvállalatok, melyek előállítási költsége nevetségesen kicsi? Egy fiatal srác bebizonyította.
60 ezerért eladott termék, ami pár száz forintból meglenne?
A modern technológiai vívmányairól gyakran gangoz tartják a gyártók, hogy mennyire bonyolultak és kifinomultak, számos esetben pedig napjainkban azzal szembesülünk, hogy már egy jó telefont sem lehet kapni százezer alatt, de a jobb készülékekért akár fél millió forintot is elkérhetnek.
Bizonyos szegmensekben valóban hihetetlen előállítási költségei vannak egyes termékeknek, de bőven akadnak olyanok is, amik voltaképp fillérekbe kerülnek a gyártó cégeknek, mégis a Napot is lehazudják az égről, csak hogy minél drágábba tudják eladni azokat.
Sam Cashbook még 15 évesen készítette el saját AirPod fülhallgatóját ami akkoriban forintba átszámolva akár 60 ezerbe is fájt, ha valaki a magáénak akart tudni egy ilyet.
Ő azonban pár száz forintból „építette meg” a sajátját.
Természetesen amikor bemutatta, nagyon nagy port kavart vele és azonnal a figyelem középpontjába került.
A Vice is beszámolt róla, így vernek át minket?
Egyszerűen fogta magát, és összebarkácsolt egyet magának, aztán megmutatta az internetnek és a világnak.
A hír pedig természetesen végigsöpört, kvázi körbejárta a Földet, még a HVG is írt róla.
Történetét a Vice hozta nyilvánosságra, akiknek Sam elmondta, hogy először vásárolt egy egyszerű, csontrezgéses fülhallgatót az eBay-ről, melyről először levágta a vezetéket, a hangszórót kicserélte az Apple egy korábbi termékének hangszórójával, majd rákötött pár vezérlőt, egy nagyobb aksit, és az egészet stílusosan (sic!) összeragasztózta.
Kendőzetlen őszinteséggel mutat rá arra, hogy mennyire nézik az egyszeri vásárlókat butának a nagyvállalatok.
Ráadásul pont az almás cégről nem gondolta volna senki, hogy olyan vastag az arcukon a bőr, hogy a NASA űrsiklók hőpajzsa Tesco szatyornak tűnik hozzájuk képest.
A nagyvállalati Biblia aranyszabálya, nincs itt semmi látnivaló?
Ezek után az ember már nyilvanvalóan eleve gyanúval fog bemenni bármilyen műszaki boltba. Főleg a nagyn menőnek kihirdetett csúcstermékek kerünnek majd össztűzbe.
A cégek, vállalatok részéről azonban ez valahol logikus, már-már egy jól bevett fogás.
Minél többet, minél olcsóbban előállítani, ha pedig még az árát is emelni tudják, a fogyasztó pedig így is megveszi, akkor miért ne lépnék ezt meg?
Bár az Apple termékei jellemzően túlárazottak, ez nem újdonság.
Az árban sokminden benne van, de azért a gyártókat sem kell félteni
Sokak szerint eleve ott van a másik nagy kérdés amiről alig beszélünk: hogyan kerül oda a polcokra a nagy semmiből az adott termék?
Évek fejlesztői munkája, a tervezők, mérnökök megfizetése, alkalmazottak bére, lehetne tovább sorolni…
Az árban tehát benne van a fejlesztés költsége (=ha nem fejlesztik ki, nem lett volna mit lemásolni), gyártás, reklám (=ha nem tudsz róla, nem tudod lemásolni), minőségbiztosítás, a nagyker nyeresége (hogy eljusson a boltba a gyártótól), a bolt nyeresége (hogy legyen hol megvenni).
Mindezek ellenére a nagyvállalatokat, cégeket sem kell félteni, vagy sajálni.
Gondos tervezőmunka van abban (a tervezett elavulás hívei szerint, ami egyébként egy valós jelenség), hogy ezek a csúcskategóriás kütyük viszonylag hamar elromoljanak, és gyakran javítani ne, csak cserélni lehessen őket.
Hiszen ez pörgeti tovább a kaptalizmus „ősmotorját”
