Szerinte a közvélemény megdöbbenne ha tudnák, hogy az emberek milyen dolgokat bánnak meg, amikor utolsót üt az óra.
Erika közel egy évtizede dolgozik Hospice-nővérként a főváros legnagyobb Hospice-házában, átélt és látott már rengeteg dolgot.
Az évek alatt összegyűjtötte, milyen dolgokat emlegetnek fel leggyakrabban megbánásként a haláluk pillanatában, vagy ahhoz közeledve a haldoklók.
Egy magyar Hospice-nővér, aki csak keresztnevét árulta el, mert úgy gondolja, hogy nme a személye, hanem a mondanivalója a fontos.
Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy olyan életet éljek, amilyet én akartam
Ez volt a leggyakoribb megbánás. Amikor az emberek rájönnek, hogy az életük befejeződött, és áttekintik azt, azonnal meglátják, hogy nem a VÁGYAIK mentén éltek.
A legtöbb ember nem tisztelte a saját vágyait és álmait, és lemondott azokról. Mindenki választhat, hogy félelem, vagy vágy vezérelt életet éljen-e.
Egy haldokló huszonéves végstádiumú rákban szenvedő fiúnak, Tamásnak köszönhetően, most már tudjuk is, hogy a szívünk vágyairól, nem mondjunk le.
Bárcsak kevesebbet dolgoztam volna!
Ez a megbánás általában a férfibetegektől származott, akiket Bronnie ápolt. Hiányolták gyermekeik ifjúságát és a női párjaik társaságát.
A nők is említették ezt a fajta bűntudatot. Ezek az emberek, akiket Bronnie Ware nagyon sajnált, szenvedett amiatt, hogy a munka, a szeretet és a család elé került fontosságban.
Szeretjük a munkánkat, és az alkotás is egy fontos része az életünknek.
Mégis, tudatos döntéseket hozhatunk az úton, azaz dolgozhatunk is, de SOHA nem szorítjuk a háttérbe a családot, a szerelmet, a szeretet.
Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
Gyakran nem ismerik fel az emberek, hogy a régi barátok, fontosak.
A haldoklók csak az élet végén jönnek rá, hogy hagyták, hogy az aranyat érő barátságok, az évek során elcsússzanak.
Sokan erős sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a barátaiknak nem adtak annyi időt és erőfeszítést, amennyit megérdemeltek. Mindenki elveszíti a barátait, amikor haldoklik.
Bárcsak boldogabb lettem volna!
Ez a megbánás meglepően gyakori! A legtöbb ember nem veszi észre, hogy a boldogság, egy választás.
Ugyanazokat a régi szokásaikat ismételgették egész életük folyamán.
A változásoktól való félelem gúzsba kötötte őket, és inkább megalkuvó életet folytattak.
Mélyen legbelül, vágyakoztak a változásra, de mégis a megszokottat, a biztosat, a szokásosat VÁLASZTOTTÁK.
Bárcsak elég bátor lettem volna ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet!
Sokan a haldoklók közül, elnyomták az érzéseiket, hogy ne konfrontálódjanak másokkal.
Ennek eredményeképpen középszerű életet éltek, unalmas, és fejlődésképtelen párkapcsolatban léteztek, és ebbe bele is betegedtek.
Számos olyan betegség alakult ki, ezeknél az embereknél, amely az ebből a helyzetből eredő keserűség és gyötrelem miatt jött létre.
