„A fény megnyílt, mint egy hasadás a valóság szövetén.” Dr. Eben Alexander saját maga is járt a túlvilágon, megdöbbentő élményről számolt be, szerinte bizonyítani is tudja.
Egy amerikai agysebész, Dr. Eben Alexander nemrég megjelent,
Living In A Mindful Universe: A Neurosurgeon’s Journey Into The Heart Of Consciousness (Élet egy tudatos univerzumban: Egy agysebész utazása az öntudat szívébe) című könyvében azt írja, valaminek kell lennie odaát.
Az 67 éves orvos 2008-ban súlyos agyhártyagyulladást kapott, és egy hétre kómába esett.
Az orvosai felkészítették a családját a legrosszabbra, majd közölték velük, hogy nincs értelme tovább gépekkel életben tartani Alexandert.
Az agysebész azt írja, ekkor valamiféle fény ereszkedett rá.
Biztos benne, hogy nem egy kórházi lámpa fényét látta, hiszen arról pontosan tudja, hogy néz ki.
Aztán valamiféle áramlást érzett, ami egy lüktető, pörgő zene része volt.
A fény megnyílt, mint egy hasadás a valóság szövetén.
„Éreztem, ahogy átlebegek ezen a hasadáson, és egy csodálatos völgybe jutottam, ami harsányan zöld volt, tele élettel, vízesések folytak kristálytiszta tavakba.
Az ég vakítóan kék volt, rózsaszínű és fehér felhők úsztak rajta, mint hatalmas pillecukrok.
Óriási, nyílt területeket láttam, tele fákkal, emberekkel és állatokkal.”
Alexander óvatosan fogalmaz.
Azt írja, a személyes élménye természetesen nem bizonyíték semmire.
Azt gondolja azonban, egyre több olyan információ van az emberiség birtokában, amik szerint lenni kell valamiféle halál utáni életnek.
„A halál közeli élményekről szóló beszámolók ellenállhatatlanok. Ugyanakkor nincs semmiféle tudományos magyarázat arra, hogy mi váltja ki ezeket.”
-nyilatkozta.
Több szakértő vallja ma azt a témával kapcsolatban, hogy bár az agy képes lehet a haldoklás során hallucinációkra, végső soron nem biztos, hogy csak illúzió, amit a halálból visszatérő emberek látnak.
Az agyi aktivitást mérve ugyanis több kísérlet során igazolták, hogy a tudatosságért felelős agyi részek aktívak maradtak a klinikai halált követően.
Amikor pedig ezek az emberek beszámoltak élményeikről, akkor az emlékezésér felelős agyi területek váltak aktívvá, vagyis az alanyok ténylegesen valósnak érzékelték az átélteket.
